Könnyebb elfutni, ahogy a Linkin Park is elzúzza a Meteora c. albumon. Néha én is ezt érzem, hogy könnyebb lenne elfutni minden és mindenki elől. Nem szembe nézni ezzel a sok szarral, hanem elfutni előle minél messzebbre, valahova ahol senki és semmi nem talál meg. Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Vagy mondjuk egyik nap lefeküdni boldogan, aztán soha többé nem ébredni fel. Esetleg teszem azt megélni azt az álmot amit már sokszor megálmodtunk és újra meg újra megálmodjuk.
Nekem is van egy ilyen álmom. Mindig azt álmodom, hogy megyek az utcán lehajtott fejjel, fülemben szól a hangulatomnak megfelelő zene és nem nézek semmerre csak megyek. Sokszor nekimegyek a gyalogosoknak is, akik úgy néznek rám, mint akik még most láttak először fehér embert. Itt általában vált a kép és a következő jelenet úgy néz ki, hogy állok egy hatalmas épület tetején és bambán nézek lefelé az utcára. Figyelem, ahogyan rohannak ezerfelé, mintha mindig lenne valami irtó fontos dolguk. Sokáig állok így aztán elszánt arccal rálépek a párkányra és a mélybe vetem magam. Látom magam, ahogy zuhanok és mielőtt becsapódnék a földbe, felriadok. Előfordul, hogy úszom az izzadságba olyankor. És ezt az álmot már nagyon régóta időről-időre újra átélem.
Egy ideje módosult ez az álom, de a régi is megmaradt még. Hol azt, hol pedig az újat álmodom meg. Az újban annyi változás van, hogy a becsapódás bekövetkezik. Összegyűlnek körülöttem az emberek, elvisz egy mentő és megállapítják, hogy már nem vagyok ezen a világon. Aztán a kép elmosódik és amikor kitisztul megint élek, legalábbis azt gondolom. Persze ez nem így van, nem támadtam fel. Oda kerültem, ahova akartam. Oda ahol nincs már szenvedés, fájdalom, gond, bú és bánat.
És tisztában vagyok vele, hogy valójában semmit nem oldanék meg és nem valósulna az álom, ráadásul fájdalmat is okoznék vele, mégis elszoktam gondolkodni egyre többször, hogy mi lenne ha. Tudom, hogy butaság lenne megtenni, de mégse telik el nap, hogy ne gondolkodnék ilyen dolgokon. Csinálhatok akármit, akárhányszor, akárhogyan mégse tudok szabadulni ettől. Lehet, hogy nem is akarok (?)
Ez vagyok én, az örök optimista, aki újabban pesszimista és szuicid gondolatokkal teli.
Utolsó kommentek