A második napra már kellően bevoltunk melegedve így egy hideg sörrel a kezünkbe célbavettük a Nagyszínpadot, hogy megnézzük a svéd pop-punkot játszó Millencollint. A szokásos fesztiválzenét nyomták, de nem volt unalmas. Jó kis bemelegítés volt arra a napra.
Ezután megkerestük a Vidámzenei Színpadot és egy újabb sör iszogatása közben hallgattuk Szőke András és Badár Sándor műsorát. A hely már annyira tele volt, hogy kívülről tudtuk nézni és néha nem is hallottuk rendesen a sok zenétől ami a környéken szólt, de azért elcsíptunk pár poént és vicces történetet.
Ezután visszatértünk a Hammerworldre meghallgatni a szintén svéd Sabatont. Keményen tudnak ám zúzni. Majd visszatértünk a Nagyszínpadhoz, ahol jó nagy tömeg gyűlt össze a Jamiroquaira. Jó nagy bulit csapott meg kell hagyni, meg is lepődtem rajta. Ezek után ismét visszatértünk a Hammerworld színpadhoz és le is tanyáztunk egy időre. A folk-metalt játszó Dalriada után jött a nagy öreg Beatrice. Hihetetlen, hogy 30 év után is még képesek megtölteni nagy koncerttermeket és fesztiválsátrakat. Elhangzottak a legnagyobb slágerek, amiket szinte mindenki kivülről fújt, olyanok, mint: a Nagyvárosi farkas, a Nem kell, a Piros-fehér-zöld, az Azok a boldog szép napok és utolsóként a legnagyobb sláger, a 8 óra munka. Majd átmentünk ismét a Tribute színpadhoz és végigbuliztuk a Retro Discot. Majd én olyan fél 7-re haza is értem és bedőltem az ágyba, hogy aznap újult erővel tudjam majd folytatni.
Utolsó kommentek