Elöző bejegyzésemben az ősz megérkezéséről és annak jeleiről írtam, most ezt folytatnám kicsit más aspektusban.
Azt, hogy itt van az ősz az is jelzi, hogy megkezdődött a "munka" a Fehér Házban is. Természetesen nem sikerült feloszlatnia magát, mert a "liberálisok" nem támogatták ezt. Miért is támogatták volna, egy előrehozott választás nekik egyenlő a biztos halállal. Bár amióta a Fidesz alapító tag Fodor Gábor lett az elnök, nekem személy szerint egy ponttal szimpatikusabbá váltak. Persze ők még mindig az ún. liberálisok és ezt hangoztatják is keményen. Az viszont tetszik, hogy Fodor nem kíván puszipajtás lenni Magyarország böszméjével, ahogy elődje a BunKóka. Ez meg a saját pártjának nem tetszik érthető okokból. A zsíros bödön még közel van és eddig olyan jó volt belőle mártogatni kenyérrel, amióta jött Fodor azóta nehezebb megkenni azt a kenyeret. Talán ezért is távozott olyan nagy sebbel-lobbal a IX.kerület éléről Gegessy.
Most pedig túl vagyunk ismét egy "balhés" napon. A provokátoroknak köszönhetően ismét repültek a cipők, üvegek, kövek, kukák, égett egy rendőrautó, repültek a válasz füstbombák és állt a bál ismét.
Milyen érdekes ugye, hogy az őszödi beszéd kiszivárgásának második évfordulóján nem volt balhé? Tüntetés volt persze, de békésen lezajlott. Akkor hogy hogy nem volt semmi? Ja, ott voltak a rendőrök, a provokátorok meg nem. És ennek most úgy örülnek a drága böszméék akik ellen indult ez a tüntetés, hogy ihaj. Gondolom még most is valahol együtt pezsgőznek Kolompár Orbánnal, meg a chartához csatlakozott hívekkel. Nem volt az ő tüntetésük se provokáció ugye? Áh, dehogy. Felhoztak pár száz cigányt vidékről, hogy legyen aki éljenezzen és tapsoljon a Vezérnek, amíg ő elmondja szokásos szenvedélyektől fűtött beszédét. És még ezek előtt a Kolompár úr kimosott egy árpádsávos zászlót a szaros, mocskos Duna vizébe, azért hogy az állítólagos gyalázatot eltüntesse róla. Érted, a Dunába mosta ki. Nem provokáció, ugye? Nem hát. Egyébként ez a Charta is úgy ahogy van semmi másra nem kellett, mint provokálni és megmutatni a Szadesznek, hogy ki az erősebb. Nem azzal a céllal alakult, mint 89-ben egy másik Charta. A mi böszménk ugyanis most megakarja mutatni, hogy Szadesz nélkül is hatalmon tud ő maradni, ezért összegyűjtötte maga köré a balliberális médiumokat, közéleti személyiségeket és egyáltalán a híveit, ezzel kihúzva a szőnyeget a Szadesz alól. A napnál is világosabb, hogy ennyi a célja ennek az egésznek, és ezzel a névvel, hogy Magyar Demokratikus Charta lehet takarózni. Állítólag ők az igazi demokraták.
A charta szervezői állításuk szerint a demokrácia nevében, a demokrácia védelmében lépnek fel. Hogy pontosan ki áll a jó, és a ki a rossz oldalon, ki védi a demokráciát, és ki fenyegeti, azt az ötletgazda hétfőn könnyen megfejthető üzenetben közölte a parlamentben: "Ha a szocialisták és a liberálisok nem működnek együtt, akkor olyan világ jön, amitől még a gyermekeinknek is borzonganiuk kell."
A demokrata elkúrja. Nem kicsit. Nagyon.
A demokrata a hatalom megtartása érdekében kormányzás helyett hazudozik, trükkök százaival él, és közérdekű adatokat titkol el.
A demokrata szerint az a mondat, hogy végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet, azt jelenti, hogy tizenhat éve mindenki hazudik.
A demokrata olyasmivel traktálja a választókat, amiről tudja, hogy nyilvánvalóan nem igaz.
A demokrata ledíszzsidózza riválisát, a zsidó szót száján kiejtő vagy azt leíró jobboldalit antiszemitának bélyegzi.
A demokrata szerint az a lényeg, hogy soha ne derüljön ki, hogyan szerezte meg a szavazatokat.
A demokrata szerint ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizál valakit, mert akkor rá voksolnak; ezzel párhuzamosan megvádolja az ellenfelet gyűlöletkeltéssel, az ország kettészakításával.
A demokrata, ha kormányon van, kikezdi a hitelességét minden, a törekvéseit bármilyen okból keresztező független intézménynek: az államfőnek, az ügyészségnek, a bíróságoknak, a pénzügyi felügyeletnek, az Állami Számvevőszéknek.
A demokrata szerződhet magánnyomozókkal a politikai ellenfél levadászására, csak közben ügyeljen arra, hogy a célszemélyeket vádolja meg ugyanezzel.
A demokrata, ha ellenzékben van, megvádolja hamisan a kormányt az APEH-adatbázis manipulálásával, majd hatalomra kerülve azonnal lemásolja a teljes adózói adatbázist.
A demokrata szerint ki lehet lőni az ellenük tüntetők szemét.
A demokrata viccesnek találja, ha politikai riválisát véresre veri az általuk irányított rendőrség.
A demokrata kiforgatja ellenfele szavait, és hazug kampányt épít rájuk.
A demokrata irtózik attól, hogy kormányzása idején ellenzéke bármiről megkérdezze a népet.
A demokrata alaptalanul rémisztgeti az ország népét 23 millió román beözönlésével.
A demokrata kormányon is az ellenzéktől követel a programot, a sajátjáról viszont, ha nem biztos a dolgában, nem engedi szavazni a parlamentet.
A demokrata szerint a legrosszabb baloldali kormány(fő) is jobb a legkiválóbb jobboldalinál.
És végül: demokratának lenni annyi, mint Orbán Viktortól félni.
Legalábbis az ő értelmezésükben. Én nem ilyen demokratának tartom magam.
Utolsó kommentek